Egyik szemem sír a másik nevet.
Jó ezt a csapatot látni. Nem játszunk csúcsfocit, de egyben van a gárda és Havertz személyében talán a csatárunkat is megtaláltuk.
Kétségem sem volt afelől, hogy német 29-esünk előbb-utóbb beindul, a másfél éves gyengélkedését okozó hiányosságait két mindennél fontosabb adottsággal küzdötte le: alázattal és kiemelkedő játékintelligenciával. Technikailag és taktikailag is meccsről meccsre fejlődik, öröm nézni a mozgásait, ahogyan észreveszi a területeket, kimozog szélre, érkezik középen, ahogy a helyzet kívánja. A tizenhatoson belül is rengeteget javult. Még mindig elnyomják néha, de mozgékonyságával és kiváló helyezkedéssel ezt is képes lehet kompenzálni. Egy Salah-Mané kaliber gólerős, befelé mozgó szélső duóval kiválóan működne "középen" Havertz.
A képet beárnyékolják a pályán kívül, az íróasztalok mellett történtek. Mindenki csak találgat, elméleteket gyárt, napról napra, óráról órára jönnek az új infók, záporoznak a radikális és kárörvendő kommentek, én pedig csak gyermeteg szurkolóként remélek szép kék jövőt.
