undertow írta:s-h-i-n-e.com írta:...a fene se' gondolná, hogy íly csúnya gondolatok feszülnek benned...
Lehet, hogy az a baj velem, hogy a labdarúgás nevű sportban /szinte/ csak az izgat, hogy ki mit művel(t) a pályán...
/ha már itt tartunk, akkor pl. a "mez- & címer csókolgatást" is csak egy L-JAZZ-E.T. színjátéknak tartom. Már akkor is röhejes, amikor az adott játékos még kékben feszít. Minden éppppeszű tudja, hogy /szinte/ senki sem innen megy nyugdíjba. Azzal viszont egyetértek, hogy nem mindegy, hogy ki hogyan távozik, de a dolgok hátterébe, innen a kisszobából nem látunk bele..., így a magam részéről inkább a játékra koncentrálok...
a 01/02es ligakupa rémlik? spuds-chelsea 5-1, és júdáspoyet úgy érezte oda kell rohannia a vendégszektor elé a spuds címert csókolgatni. igen, jól megmutatta ezzel az őt elküldő klubvezetőknek... biztos nekik fájt, hogy az őt amúgy korábban imádó drukkerekbe törölte a lábát. szar, szemét, szaralak, erre nincs se magyarázat, se bocsánat.
Tudtam, hogy ez jön.
/egyébként azt a meccset nem láttam...
Abban talán megegyezhetünk , hogy a legtöbb "focista" nem a "top-agyáról" híres. (a sérelmét nem a legmegfelelőbb módon ellensúlyozta)
Ezzel együtt sem sok sikerélménye van/volt ellenünk a 3point-os bandának. Túlzás nélkül állítható, hogy sz@rrá vertük őket jópárszor abban a szezonban.../ez már megint más kérdés/
Arra az időszakra vezethető vissza a Liverpool elleni ellenszenvem. /két alkalommal is az utol-show percben kaptunk ki az Anfield-en...
Ami viszont óriási élmény volt, az a 2002/2003-as szezon zárómeccse - szintén a Pool ellen - , amely arról döntött, hogy a Chelsea vagy a Pool ér oda a BL selejtezőt érő helyre. 0-1-ről fordított a csapat, és az Isteni Sztivit még ki is állították a végén...
Ezután jött a "nagybevásárlás korszak", amely igen jól esett a lelkivilágomnak. A korábbi Chelsea-ben a középpályát éreztem (top-csapatokhoz képest) gyengének. Össze sem lehetett hasonlítani, akkora volt hirtelen a színvonalbeli előrelépés...
Ma már ez is csak nosztalgia...
/a lényeg: nálam Poyet hiába nyalogatta a címert, akkor sem ő lesz, hanem a Pool a fő "ellenség"...
Kicsit eltávolodtam a kiindulóponttól, de jól esett ez a kis retro...