Na akkor leírom én is az angliai tapasztalataimat, mert úgy látom, hogy többeket is érdekel, hogy milyen itt élni.
Július elsején jöttem ki, az akkori tervem az volt, hogy az egyetemi nyáriszünet alatt megnézem, hogy milyen is itt lenni és kipróbálom magam angol környezetben, a munka világában. Ahogy Pilgrim, én is egy agencynel kezdtem pincérként stabil angoltudással viszont nulla szakmai tasztalattalés elég nagy szerencsém volt, mert az első helyen, ahová küldtek, heti beosztást kaptam. Emellett, hogy megéljek, feketén is dolgoztam kemény 5 fontos órabérért. A feladatköröm nagyjából kimerült annyiban, hogy evőeszközöket fényesítettem, kaját vittem a vendégeknek meg még néhäny kisebb dolgot csináltam. Az elején azonban még ezt is imádtam, mert London egyik legjobb hoteljében dolgoztam, de a munkakörömmel nem voltam megelégedve és nem láttam a fejlődés lehetőségét, valamint nem kaptam elég óraszámot, így elkezdtem egyre több helyre kiküldetni magam az agencynél, egy másik hotelben pedig szintén sikerült heti beosztást kapnom, pincérkedtem, szobaszervizeltem és rendezvények lebonyolításában segítettem.
Közben persze iszonyatosan megtetszett az itteni élet, az önállóság, a stabil pénzügyi háttér, hogy olyan dolgokat engedhetek itt meg magamnak, amiket otthon nem, így elhatároztam, hogy halasztok egy egyetemi évet és kint maradok.
Ekkor már két munkahelyem volt egyszerre, egyikről rohantam a másikra, heti 60 feletti órákat dolgoztam, volt,hogy két műszak között 2,5 órát aludtam, aztán egyszer csak azt mondtam, hogy elég és otthagytam az első munkahelyem. Így, hogy lett időm pihenni és egy helyre tudtam koncentrálni egyre többet tanultam, fejlődött a nyelvtudásom és januárban szerződtet is a hotel, végre ott tudom hagyni az agencyt.
Egyébként amit Pilgrim mond, az mind igaz. Sokkal inkább tehetségorientált a társadalom, ha szorgalmas vagy, haladhatsz felfelé a langrétrán. Az emberek részben a pénzügyi nehézségek hiánya miatt sokkal kedvesebbek, pozitívabbak, itt nem látsz nap mint nap búvalbaszott embereket, akiknek az orra séta közben a betont veri. Múltkor, amikor a bankban 10 percet vártam, egy ember külön mindenkihez odament elnézést kérni a kényelmetlenségekért.
Igaz, hogy én még nem tartok ott, mint Pilgrim ,(akinek ezúton írnám, hogy minden tiszteletem az övé, mert tudom, hogy milyen a general manegeri beosztás) de már 4 hónap elteltével sem azt csinálom, amit elkezdtem. Igaz, hogy én még csak egy fél szobát bérlek, meg az új szerződésemben is egy jóval szerényebb összeg lesz, mint amennyit Pilgrim említett, de imádom a munkám, rengetek inspiráló embert ismertem meg és bár most is jól érzem itt magam, innen is csak felfelé vihet az út!
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy szedjen össze egy kis kezdőtőkét és jöjjön ki, nézze meg milyen, mert ezt tényleg nehéz elmagyarázni annak, aki nem volt még Londonban. Nekem életem legjobb döntése volt.
